Scmidt Múzeum - Szombathely

A Smidt-gyűjtemény keletkezése majdnem olyan érdekes, mint maga a múzeum. Létrehozója Smidt Lajos (1903-75) sebész főorvos, aki az 1400 régészeti leletet, a 14 ezer darabos éremkollekciót és a több mint 11 ezer történelmi dokumentumot maga gyűjtötte össze. A munkáját nagy lelkiismerettel végző szombathelyi orvos pénzt nem fogadott el betegeitől, azok viszont tudták róla, hogy nagy lelkesedéssel gyűjti a régi dolgokat. Így szegény és gazdag egyaránt ilyesmikkel ajándékozta meg a doktort, aki elhatározta, közkinccsé teszi ezeket a tárgyakat.

A kiállítás nem véletlenül olyan népszerű a turisták körében. A kiállított tárgyak ugyanis sokfélék, viszonylag kis alapterületen nagy mennyiségű és látványos néznivaló akad.

Találunk itt régészeti leleteket az őstörténeti időkből, hadtörténeti és fegyvertörténeti tárgyakat későbbről. Itt van például Aulich Lajos vértanú pohara, Kossuth Hírlapja 1848-ból, a Nemzeti Dal Pozsonyban nyomtatott első példánya, Lenkey János honvédtábornok tarsolya, első világháborús osztrák-magyar és orosz puskák, hadfelszerelési tárgyak, drótvágó ollók, gyalogsági ásó, tölténytáska, gázálarcok, ezredkürtök, a hegyi harcok, hadifogoly munkák és még számtalan hasonló holmik. Látványosak a földszinti terem közepén álló bábuk korabeli egyenruhákban.

Egészen más a hangulata az emeleti szobáknak. Az orvostörténeti részlegben a római kortól egészen a közelmúltig találunk eszközöket, könyveket, folyóiratokat, dokumentumokat. Itt van például a Markusovszky Lajos által alapított folyóirat, az Orvosi Hetilap első példánya 1857-ből vagy Dr. Dollinger Gyula professzor levele, melyben Vörösmartyné Csajághy Laura halálát közli 1882-ben.

A régi könyvek gyűjteményében is található néhány érdekes darab: van itt például egy 1486-ban nyomtatott biblia, Kepler-kézirat, de szinte komplett képet kapunk a magyar könyvnyomtatás történetéről is.

A Smidt Múzeum egyik legdominánsabb része a bútorkiállítás. Nemcsak azért, mert három szobát foglal el, hanem azért, mert a berendezés összhatása egyedülállóan visszarepít minket egy letűnt korba. Egyszerűen csak simogatóan harmonikus érzés ácsorogni a több száz éves régi bútorok és a lélekkel rendelkező tárgyak között. Itt találjuk kiállítva például Munkácsy Mihály pipáját és Széchenyi Istvánné báli cipőjét is. Ez utóbbi egyébként – ahogy a múzeum vezetője, Smidt Lajos lánya, Smidt Erzsébet elmondta - 37-es, s még ma is igen kényelmes viselet.

Az utolsó terem az órakiállításnak van szentelve. A 18-20. századból származó töménytelen mennyiségi időmérő szerkentyű. Vannak itt szekrényórák, alabástrom oszlopos órák, keretórák, gyöngyház díszítéses órák, valamint mécsesóra, szökőkutat játszó óra, utazó óra és számtalan fali ingaóra.